a földre nézek és a mennybe vágyom
itt még szemlesütve járok – nem kell az itt —
kitaposott utakon botorkálva
hol nyomodban másnak frissül a vetés – ahol —
még szemlesütve járok – nem kell az ismétlés —
nekem nem tudom lesz-e bel?le – felesleges a nekem —
valaha frissen sült kenyér
a mennybe nézek és a földre vágyom – nem jó a gondolati kapcsolat — mivel a földön vagy, és onnan nézel a mennybe – ezért – a mennybe nézek de a földre vágyom —
soha nem ringattam hamis ábrándokat
csak bolond ok hogy nadrágot hordok – nadrágot? — vagyis ? —-
mit is (t)akarnék vele
nem ringattam hamis ábrándot
hisz a város peremén is jártam – nem kell a hisz —
mégsem találkoztam veled
szemednek vetk?zöm p?rére halálom – érdekes kép, de azonkívül, hogy jó szavak, így együtt valahogy nem szépen mutatnak —
s életemben is tükör vagy nekem
de ha nem látom szépnek
meztelen világom
a homályt nem az
íriszeden keresem
mert te tükör vagy nekem
— azonkívül, hogy ismétl?dik benne a gondolat ( tükör, meztelenség, ) sokat nem mond ez a kép, ez a hangulat — rövidebben is szólna —
a mennybe érek és a földi álmom
nézd mily szerény és mégis lángot vet
mikor találkozik veled e világom
pipacsszívemnek
csak bolond ok
kurta létem s ragyogásom
mely szerény és mégis lángot vet – megint ez az ismétlés —
Hiányolom a központozást, az írásjelek használatát. Kell a versnek, mert hiába a tördelés, ez az egybefolyás nem jó, nem szép, nem érthet? mindig.
Az ismétlésekre figyelj oda. Ne ess abba a hibába, hogy monotonná teszed a versed azzal, hogy hol a szavak, sorok ismétl?dnek, hol pedig a gondolat, mert így az olvasó a végén becsapva érzi, érezheti magát — mert olvas, olvas, várja a „csattanót”, de valahogy mindig ( ugyan) oda érkezik vissza, ahonnan elindult ( veled ).
Legutóbbi módosítás: 2011.06.02. @ 16:44 :: Bakkné Szentesi Csilla
