Bakkné Szentesi Csilla : pipacsszívem

Tisztelgés József Attila előtt…*

Emmanuel Chabrier: Habanerahttp://youtu.be/tqWPe6z4nuE

 

 

A földre nézek és a mennybe vágyom.

Még szemlesütve járok.

Kitaposott utakon botorkálva,

ahol nyomodban másnak frissül a vetés,

nem tudom lesz-e belőle

valaha frissen sült kenyér.

 

A mennybe nézek, de a földre vágyom.

Soha nem ringattam hamis ábrándokat.

Csak bolond ok, hogy nadrágot hordok,

– mit is (t)akarnék vele. –

Nem ringattam hamis ábrándot,

a város peremén is jártam,

mégsem találkoztam veled.

 

Szemednek vetkőzöm pőrére halálom,

s életemben is tükör vagy nekem,

de ha nem látom szépnek

meztelen világom,

a homályt nem az

íriszeden keresem.

 

 

A mennybe érek és a földi álmom

nézd, mily szerény és mégis lángot vet.

Mikor találkozik veled e világom,

pipacsszívemnek

csak bolond ok

kurta létem s ragyogásom…

 

mely szerény, tőled mégis lángot vet.

Legutóbbi módosítás: 2011.06.05. @ 18:00 :: Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.