Királyi madarak, fejedelmi sólymok,
címerek pajzsán terpeszkedő sasok,
bocsássatok meg néki!
A földet röptében lesajnálók
kiválasztott, fenséges serege,
könyörüljetek rajta!
S ti is, apostolai méltányos lázadásnak,
biztosra számító szegődött vámszedők,
szajkóhelytartók, verébpehelynökök,
legyetek hozzá irgalommal!
A külső és belső emigrációba
üdvözítő szelek hátán elvitorlázók,
éltornász bajnokai a megélhetésnek,
ne sújtsa őt haragotok!
Szobrok tövén szurkoló hivatalnok-
galambok és nyájas ellendrukkerek,
nézzétek el a vétkeit!
Bocsáttassék meg néki a kertek
egyetemes havában hátrahagyott
idegesítő lábnyom és a szívek vattával
bélelt nyugalmának csendháborítása!
Gyanútlan önkéntese a feketedő télnek,
mégis izgat az évszak ellen,
amelyben otthonos!
(Elvtelenségéért se büntessétek!)
A kesztyűt fölvéve győztesen elbukik,
s tépázottan támad. Bocsáttassék meg
hasonlatossága az együgyűemberhez!
Bocsáttassék meg, hogy bocsánatra szorul!
(Kár!)
Legutóbbi módosítás: 2011.06.18. @ 13:11 :: Bátai Tibor