leveleket az ágra
szentjánosbogarakat szórnék
a kialvó lámpába”
visszaaggatnám a perg?
leveleket az ágra
szentjánosbogarakat szórnék
a kialvó lámpába – gyönyör?!
én vágyom a jót
a rettenet küszöbén
a magány falaitól vértezve – a kialvó lámpánál elfér, de úgy általában nem ildomos nével?vel kezdeni a verssorokat, s?t spórolni kell velük, mert szétszaggatják a verszenét. A szakasz végét tehát át kéne rendezni egy kicsit. A rettenet küszöbén és a magány falai között képzavar, ráadásul a magány-fal kapcsolat meglehet?sen közhelyes, ezt a sort tehát jó volna el is hagyni. A szakasz vége tehát így szólna jól:
“a rettenet küszöbén is
vágyom a jót.” –
-olvasd el hangosan, te zenélsz, hallani fogod, igen kellemes ritmusa van így.
már meghasonult lelkem – ez a sor ellent mond a fenti szakasznak, mely szerint minden körülmények között várod a jót. Érdekesen boncolgatod tovább, tetszik ez az éntelenné válás, de nem passzol az els? szakaszhoz, olyan, mintha két teljesen különböz? versb?l kényszerítettük volna ide ezt a két versszakot. Azt javaslom, oldjuk fel ezt az ellentétet egy látványos témaváltással. Nem kíván nagy áldozatot, mindösszesen átrendezzük kissé a sorokat:
Szembefordítom
a múlttal a valóságot,
ám vért facsarok mégis önz?n
magamból magamnak,
mert azt kívánom, szeress…
hogy szerethesselek…
Még így is jócskán “a”-s maradt, de azt hiszem, különös, jóíz? alkotás ez így. A címr?l még nem beszéltem, választanod kéne az Éntelen és a vívódás között. Én az Éntelent javaslom.
Éntelenné váltam
de szembefordítom
a múlttal a valóságot
hogy visszarettenjek
ám mégis vért facsarok önz?n
magamból magamnak
mert azt kívánom szeress…
hogy szerethesselek…
Budapest, 2011. március 30. 1 óra 5 perc
Legutóbbi módosítás: 2011.06.04. @ 09:59 :: Beri Róbert