Meglepett emberek türelmes sora állt Sion hegyeinél, hajnali harmatra várva.
Majd arra lehettek figyelmesek, hogy az áldás már ott volt, miközben az áldozat meg késett.
A most következő sorokat néked szeretném áldozni —, kedves Sarah Rothschild.
Ha elfogadod.
Éppen elrontott és koldus életemen elmélkedtem, amikor bekapcsolva számítógépemet a Facebookba lépve azt észleltem, hogy új ismerős jelentkezett.
Megnyitva a fiókot, Sarah Rothschild nevét olvashattam, és fényképét csodálhattam meg.
Magáról pusztán annyit ír, hogy minden férfi csak a pénzemért szeret, min nyilván nagyon felháborodom.
Miután visszajelzem az ismeretséget, a számítógéphez kapcsolt hangszórókból —, aranypénzek csörgése-csengése hallik vissza. Ettől — megvallva — kicsit megijedek, ám ez nem volt egy hosszantartó berezelés. Ezután megköszönöm, hogy bejelölt ismerősnek, majd elkezdődik egy páratlanul érdekesnek ígérkező levelezés.
Beszámol sajátos gondjairól, hogy miként szeretne számomra kedveskedni egy apró figyelmességgel.
Problémája, hogy most az alacsony dunai vízállás miatt nem tud felhajózni az ofiri arannyal teli hajórakománnyal Budapestig, mellyel nekem szeretne kedveskedni — mit rám is testálna — irántam való szeretete kifejezéseként.
Felé való válaszomat már nem is az értelmem, hanem a meglepetésem diktálja.
Sion hegyeinél várakozom magam is.
Kis szerencsével akár Sarah népébe kerülhetek.
A választott népbe.
Ott érzem máris az áldást, de az áldozat azonban még sehol…
Meddig késik még ez a Sarah/?/, Izraelnek a legáldottabb —, és egyben a legcsodálatosabb virágszála.
Legutóbbi módosítás: 2011.06.03. @ 13:19 :: Bősze Emil Miklós