Kopott kedvünk fogja lettünk,
tekintetünk tavernán át holt fénybe sietett.
Oltotta a lámpást, hozott csillagváltást,
fényes méhkasa ablakon repdesett.
Egy reggeli nap félkövér asztala mellett,
na akkor ott, beláttam perg? álmaim udvarára,
a kapura es? ült, az ég gyomra megdördült,
sírt a kéz, s így írt szép verset rapszódiára.
Legutóbbi módosítás: 2011.06.21. @ 18:33 :: Csonka János