Teng?d? önmaga szobrot áll,
ny?göt nyomott vánkosára és elaludt.
Ki görcsön emlékekkel emigrál,
arra ma, az ég villantja a vakut.
Vedd hátadra a világot,
f?leg az elveszett boldogokét
vedd és vidd, s mit néma szád adott,
legyen csak hagyaték.
Szél akadt a házfedélbe,
este van már, alszik az alkony a dombokon
gazdag a te lelked erszénye,
amid volt, ahhoz mindenki csak rakott.
Ajkad nincsen számra szabva,
medd? a medre és száraz szó van abba,
kinek ékes verse rongy ruhája,
szíve piros zászlaját, hiába lobogtatja.
Legutóbbi módosítás: 2011.06.25. @ 12:00 :: Csonka János