A megmozdult ürességben
egyetlen, piszkos felh? az ég.
Ébredésem sugara fölém hajol.
Talán a szél hangja
zajong bennem, talán
a Hold udvara zár magába.
Véremet szívja a hajnal,
próbálom önnön fényemhez
szoktatni magam.
Legutóbbi módosítás: 2011.06.12. @ 16:25 :: csontos marta