nem tudom szögletekben mérni
a rámosztott világot
egyenesekre darabolni
a párhuzamosok bennem
spirálokba fonódnak
az utakra festett szaggatott fehér csíkok
összefolynak szívemben akár az idő
a gyárak mellett kerítéseken belül
ringatózó vadvirágok kuszasága
és a sínek mellett lázongó keskeny pipacsmező
nekem váltakozó fókuszú kép
napsárga karnevál
flamenco táncosnők ég felé tárt sziromszoknyái
neked atomokra bontható illat
pixelmélységekig boncolható kimerevített természet
próbálod kiirtani a logikán túleső tartományt
tudománnyá parcellázott földeken
fúj az analizált szél
azt mondod elmerengtem
adatok nélkül körbepásztáz tekintetem
az élet belém ömlik
mérhetetlenül felfedezhető
az ismétlődések közé vágva
vibráló horizontot pillantok meg
szabálytalanul közeledik
két szívverésed közé a csend
figyelj hunyd be szemed
akkor te is láthatod amint megérkezik
Legutóbbi módosítás: 2011.06.04. @ 22:33 :: Fenyvessy Szilva