A fal adja majd…
Samu bácsi, kicsit borgőzös fejjel
szidta a rendszert, szokás szerint,
másnap a rendőrök jöttek el érte,
s elvitték az öreget, akár a pinty.
Nem tudta senki, mi történt vele,
csak napokkal később látta valaki.
Helyenként lila volt, ruhája rongyos,
és mindenki előre köszönt neki.
– Szervusz Samu – mondta a boltos –
mi újság, Samukám, mi van veled?
Hallom, elvittek, látom, vertek is,
hiába mondtam én, legyen eszed.
Samu morogva bólintott egyet,
majd sebeit fájlalva rendelt piát,
a harmadik után az asztalon állva
hangosan üvölti: vesszen a világ!
Elvitték megint, megverték újra,
csak a rendszer őrei tudják, miért:
nem tűrjük el, ha kilógsz a sorból,
itt senki nem sír egy hazafiért!
Samun látszanak az őrület jelei,
makacsul kitart, s békéről beszél,
az utca embere messzire kerüli,
senkinek nem kell az életveszély.
A szabadságvágy egy titkos álom,
beszélni róla csak csendben szabad,
feljegyzés készül akkor is rólad,
és a fal adja majd a másikat.
Legutóbbi módosítás: 2011.06.22. @ 17:14 :: George Tumpeck
