Minden álmomban él?vé leszel,
mégsem váltanálak le e képzelettel.
Ha a legtöbb mi adható az mi néked jár,
kérlek formálhassam – a két kezem vagy –
magamat.
Egyedül ülök a nagy semmibe. Végre.
De itt megtalállak téged – a teljességben.
Kiterítelek.
Magamba tértem. A szeretet és a határaim;
rakosgattam egymásra, egymás mellé,
elfelejtettem, újra el?vettem.
A körforgásból kilépve, benne maradva.
Amennyi apró darabra hullott az az Egy
fondorlatát – kisimítja itt a tudat.
Legutóbbi módosítás: 2011.06.02. @ 07:20 :: Marthi Anna
