Kampós szöget és harapott nyakat ültet a fejbe,
az embervadállatként sompolygó homály.
Ha felfeszíted is árulkodó sebeidet, a csillagok
sebtében hullanának, de most, krisztusi
vérb? szeretet-tengerbe fullasztanád
megmaradt vágyaidat, a kilapult, hosszú évek alatt
hengerrel gyalult érveid sorát; régóta csetl?n
botolót táncolsz, bohóc-többedmagaddal
nem riadsz meg – inkább csak érzed:
a sötét úgy dönt, hogy a fénnyel
párba áll.
Legutóbbi módosítás: 2011.06.03. @ 09:46 :: Marthi Anna