Volt-e valaha hozzád egyetlen szavam,
tudok-e rólad bármit, vagy csupán
álmaim által megformált valóság lehetsz,
vajon túlburjánzott képzeletem játszik,
néztem-e már szemedbe, fogtam-e kezed,
csupán elfekvőben csereberélünk majd epekövet?
Addig hiányzol, hiányzol, bár nem tudom ki vagy.
Sodor ösztönöm és legyint az öntudat;
szél hátára fekszem, könnyeid csókokkal felélem,
gondodat elfújom, ne legyen nyamvadt pillanat;
teremtek kettőnkből világot, egyetemest.
Lennél imámba csúsztatott egyszerű átmenet,
vidámság és virágos szellem-éh között?
Legutóbbi módosítás: 2011.06.15. @ 19:53 :: Marthi Anna