Harmóniát, rendet képzeltem el,
ahol a porszem öleli hópehely könny?ség?
lélektestvérét a sutban, a padka kövén
meleged?, kilobbant, tekerg? parázst.
Tárgyak. Égi jelek régóta fagyott kövületei.
Társaim az elengedés ösvényén,
Lin-csi apát szerint zsebünkben egyetlen
hamuba sült szezámmagos pogácsává
lesznek – s?ríti ?ket a végtelen -,
többre nincs is szükségünk
az id? hosszú beköt?útjain.
Vége lesz, ha megelégszem ezzel,
ha kövületeimet nem hordom,
kiveszem a vitrinb?l, beledobom
a sajnálat habos vízébe,
fulladjon kínos terjedelme
minden gyökerekt?l rácsos homálynak,
vagy a gyökértelen rágós jelennek,
engedjek teret id?tlen integet?
valóságnak, amiben angyallá vált
tárgyaimat köszönthetem.
Legutóbbi módosítás: 2011.06.27. @ 13:06 :: Marthi Anna