Seres László : Éget a szó

2011.06.12. Seres László Vers 19
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Kevés

kőbe vésned,

ha törvényt ülsz fölöttem,

akarom, törekszem,

glédában állnak ígéreteid,

 a szó éget

és ne hidd,

hogy ettől több leszel,

mintha máris mennyország lenne itt.

Az életet,

ha csak visszaálmodod,

károgó varjúhajnal ébreszt.

 

Azt vésd fel,

mindent megteszek érted

s véreddel üss rá pecsétet,

hogy érezzem mindennap

 véremmé válik

s lázas testemnek életet ad.

 

Gyermekem vagy,

belőlem sajdultál ki

ezer éve

lányomnak, fiamnak

s széthulltál, mint a kéve.

Föld vagyok,

néped,

nemzeted,

hazád.

Ez az otthonod.

Itt a gyümölcs

holt fán is beérik

s fennmarad ezernyi évig,

míg igazat szól szívedből

a szád.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.06.12. @ 10:25 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.