Kevés
kőbe vésned,
ha törvényt ülsz fölöttem,
akarom, törekszem,
glédában állnak ígéreteid,
a szó éget
és ne hidd,
hogy ettől több leszel,
mintha máris mennyország lenne itt.
Az életet,
ha csak visszaálmodod,
károgó varjúhajnal ébreszt.
Azt vésd fel,
mindent megteszek érted
s véreddel üss rá pecsétet,
hogy érezzem mindennap
véremmé válik
s lázas testemnek életet ad.
Gyermekem vagy,
belőlem sajdultál ki
ezer éve
lányomnak, fiamnak
s széthulltál, mint a kéve.
Föld vagyok,
néped,
nemzeted,
hazád.
Ez az otthonod.
Itt a gyümölcs
holt fán is beérik
s fennmarad ezernyi évig,
míg igazat szól szívedből
a szád.
Legutóbbi módosítás: 2011.06.12. @ 10:25 :: Seres László
