Béke, béke, béke,
álmaink reménye…
mégis sírunk gyarlón
a felégett tarlón,
mintha a sors üldöz-
ne bűntől a bűnhöz.
Szó lett a fegyver,
ropog türelmetlen
s ki gyűlöletet szít,
és keresztre feszít
– szembefordít minket
a testvéreinkkel,
végig csörtet rajtunk-
dühöngő angyalunk.
Ne hallgass, szólj, beszélj,
kór ez, dúló szeszély,
élhetetlen játék,
hogy békévé váljék.
Tedd lábhoz a fegyvert,
ma még megteheted,
s mondd azt, amit gondolsz,
míg fényeket hordoz
megbocsátó imád,
-mikor senki se lát-
és úgy fogjunk kezet,
mint aki hazaérkezett.
Legutóbbi módosítás: 2011.06.21. @ 18:00 :: Seres László