minek élni, minek félni?
gúnyszavaktól megrettenni?
tudni, hogy nem vagy utolsó,
mégis tolnak el a naptól;
jönnek újak, jönnek szépek
kikben jöv?t sejt a lélek…
hitted egykor:
ki ha nem Te,
kényszervilág szabad lelke,
fegyver helyett tollal vívtál,
minden chartát aláírtál;
hitted egykor:
a H?s te vagy,
ha felfelé fityiszt mutatsz,
kirúgtak, de nem törtek meg,
versbe ömlött harcos lelked.
hitted váltig:
demokrata:
szabad ország szabad fia,
szántott a toll, „idióta”-
kaptad vissza, készakarva.
nem igaz, hogy
egyek vagyunk,
kevés „polgár” sokfelé húz,
voltál fáklya, lettél szegény,
s kopott ágyon hunyt ki a fény…
* a nemrég elhunyt költ?, m?fordító, újságírón? egyetemi csoporttársam volt
Legutóbbi módosítás: 2011.06.02. @ 15:30 :: Szilágyi Erzsébet