Magánylevelek: Általában az esti, illetve az éjszakai órákban születnek. A szerz? magának írja ?ket, mások szórakoztatására, netán elgondolkodtatására. Nem lenne szükség rájuk, ha írójuk nem volna magányos és akkor sem, ha nem volnának társai. Semmi olyan nem hangzik el bennük, ami már ne hangzott volna el korábban és semmi olyan sem, amit a többség maradéktalanul megértett volna. Kezdetük és befejezésük nincs. Tartalmilag látszólag egymástól független, ám végs? soron mégis összefügg? témák rövid kibontásából állnak. Hívószavakra adott válaszok. Funkciójukat asztalfiókban maradva és közönség elé tárva egyaránt betöltik, mivel arról akarnak szólni, ami igaz, nem pedig arról, ami csak önmagáért van.
Beszélgetések
Jó lenne beszélgetni, de a beszélgetés Babitsnál, Weöresnél, Hamvasnál, a Védéknál, a Gestáknál kezd?dik. Ezekb?l viszont mára érdekl?dési kört csináltak, szám?zve ?ket az alapm?veltség palettájáról. Így lehet róluk vitázni, illetve hallgatni, beszélgetni semmiképp sem. Vitázni viszont nem érdemes, mert nincs vitaalap. Vitában konkrét, tapasztalaton alapuló, felépített, következetes érvelést hallani nem, vagy csak igen ritka esetben lehet, ugyanis nincs tapasztalás. A feltételezéseket és a meg nem élt igazságokat pedig minek hallgatnánk? Azok vannak nekünk is. Így marad a hallgatás, ami jobb esetben olvasás, vagyis az elmében zajló párbeszéd egy olyan vitapartnerrel, akinek még voltak érvei.
Esszék
Szépíteni a tényt lehet, de nem érdemes: nincs esszékultúra. Esszét kevés lap közöl (legf?képpen, mert nem értik ?ket és nem tudják, miként viszonyuljanak hozzájuk), a magyar esszéírók közül körülbelül 10-12 nevet tartanak számon, esszét összesen is csak pár százan írtak. Aki az esszével boldogulni akar, annak a századforduló és a negyvenes évek közötti id?szakban kellett volna írnia. Ma az irodalom vers és novella, semmi több, esetleg recenzió, kritika, jobb helyeken. Jobb helyekb?l meg kevés van. Ha pedig már recenzió és kritika, akkor miért nem esszé? Komoly dolgokról csak mások könyve mögé bújva lehet beszélni? Irodalom?
Igazság és igazságok
Igazság. Hát azt mindenki tudja, és senki se akarja tudni! Ezért szajkózza az ember el?szeretettel a már jól megszokott féligazságokat. Hallgat azokra, akiknek még önmaga becsapása árán hinni tud, és akik támogatják önmaga félrevezetésében. Aztán tagad. Tagadja hibáit és felel?sségét. Igazságról írni pedig vétek: eretnekség, szentségtörés, b?n. Ez ellen mindenki tiltakozik, de valójában az igazmondókat a közvélemény szeme láttára nyárson sütögeti a társadalom. A szemérmesebbek ezt csak nézik, vagy álszent módon elfordítják a fejüket. A bátrabbak nem félnek vállalni.
Ért? közönség: követ?k
Az ért? figyelem, vagyis a követés ténye onnan ismerkszik meg, hogy Van, nem onnan, hogy azt állítja, hogy van. Mint, ahogy a buddhák sem állítják magukról, hogy buddhák, egyszer?en csak azok. A tények mindig cselekvésben mutatkoznak meg, a hit és a hitegetés szándéka pedig állításokban. Nem az a lényeg, hogy mit hisz el magáról egy közeg, hanem, hogy valóban az e, és, ha az, egyszer?en csak éli azt, ami. Ha Nagy Lászlóban anno az a kérdés merült fel, hogy „Ki viszi át a szerelmet?”, ugyanezt kérdezhetjük most is, szóval: „Ki viszi át a szerelmet?” Magyarán ki a fene ismerne ma fel egy Babitsot, egy Hamvast? Nem az a kérdés ugyanis, hogy születettet-e mégegy vagy több, a XX. századi századel? nagy szellemeihez hasonló jellem, hanem, hogy hiába született-e? Mert egyel?re úgy t?nik, hogy igen. Azt nagyon jól megtanultuk kikre és hogyan kell emlékeznünk, ezért tudjuk még valamire értékelni például a Nyugat folyóirat egykori gárdáját. Ám, hogy a hasonló kaliber? szellemeket, hogy ismerjük fel ma, arról senkinek sincs fogalma. Mennek is a süllyeszt?be…(tisztelet a szerencsés kisszámú kivételnek és a hagyományos értékek ?rz?inek).
Kirekesztések
Az értetlen és az ért? ember egy dologban közös: mindkett? kirekeszti táborából a kett? között elhelyezked? réteget. Az értetlen ember butaságában és önfej?ségében, az ért? ember meglep? módon úgyszintén. Mindkett? azt, hiszi, hogy amit mondanak neki az annak számára fontos, aki mondja, nem, annak, akinek mondják. E tévedés folytán lesz oda az emberi sorsok zöme. Mondhatnánk, hogy az arany középutat kell keresni, de ez sem teljesen igaz. Mivel a középút jellemz?je a pártatlanságból fakadóan a parttalan sodródás és a szenvedés. Ezeket pedig senki sem szereti. Így vagy marad értetlen, vagy lesz ért?, de mindenképp diszkriminatív.
Ismétlések: Azt hiszem, mindezt már elmondtam, nem is egyszer. A dolog egyetlen tanulsága az volt, hogy újra és újra el kell mondani.
———————————-
Hogy embertársunk mir?l mit gondol, mindig érdekes, így a te egyebed is az, de így, összeollózott szeletkékben nem tud több lenni.
***
Pontosan err?l szól az esszé kategóriája is, nem? Csak ott egy-egy téma több oldalra van húzva, de ez se törvényszer?. Léteznek ugyanilyen rövid, tömör egységekkel dolgozó eszsék is. Hogy a másik ember mit gondol, valóban érdekes, f?leg, ha ezt nem is csak ? gondolja. Ez pedig párbeszédre bocsátva derül ki. Itt például egészen jól azonosulni tudtak a dologgal:
——–
Ez nem annyira tömör, mint amennyire felületes. Naplóba, blogba való.
***
Jó, de akkor Márai Füveskönyve és Hamvas Béla néhány írása is és így tovább…:) Azt gondoltam, hogy az írás lényege az egyszer?södés, az egyre letisztultabb, lényegretör?bb kifejezésmód, a felesleges terjeng?sség elhagyása. Felületesnek pedig az nevezhet?, amit az emberek már meg tudtak fogadni és élni, illetve, ami nem igaz. Bonyolítani, árnyalni pedig lehet, de írásaim kapcsán az emberek egyébként sem a felületességhez szoktak hozzá, ha állandóan azt hajtogatják, hogy tartalmilag olyan fajta írásokról van szó, melyekhez az átlag m?veltségi szint nem elegend?. Ennél fogva nem egyszer?, nem hétköznapi, emészteni, rágni való olvasmányok. De mindegy, én akkor maradok terjeng?s, ez meg marad napló.:)
———————-
Kislányos ez a smileykkal meger?sített kirohanás. Legyünk komolyak: írj jobbat. Ennyi az egész.
***
Kirohanás? Hol van ez még ahhoz?! A megjegyzés viszont személyesked? és el?ítéletes. Egyébiránt pedig pusztán az érveket hiányolom. Jobbat írjak, vagy ideológiailag megfelel?bbet? Mindegy, költ?i kérdés. Téma ejtve.:)
Legutóbbi módosítás: 2011.06.14. @ 17:52 :: Szinay Balázs
