*
Amikor még minden tiszta volt,
… fa voltam, nyers, rendületlen.
Álmodtam erdővel, patakkal, vaddal,
Nappal dudorásztam, Holddal beszélgettem.
Lobogó hajamba tűztem,
meztelen csillagok szekerét,
az Úr rám adta örömét.
Ma, csendes végtagok hajladoznak,
az álmaim alatt a fű is sárga.
Lerohadt mi korhadt s bár voltam kemény,
rég álltam tündérhon kapujába.
Ím kór rágja szét testem,
kacagva henyél rajtam a fájdalom,
imarügy sincs ágamon.
Legutóbbi módosítás: 2011.06.07. @ 18:00 :: Thököly Vajk