Ma részt vettem egy író-olvasó találkozón. Dudás Sándor költőtársunk verseit hallgatták sokan JELTOLMÁCS útján. Kicsit megszeppentem. De örömöt is jelentett, hogy a hangoktól elzárt emberek épp úgy szeretik a szép szót, mint mi. A tekinteteket látva tudom, hogy meg is értették a verseket. Talán a rímek lefordíthatatlanok voltak a jelbeszédre, de a jeltolmácsok odaadása pótolta azokat. Gratulálok!
A csend világa fogad magába,
a bénító nyugalom átölel,
megváltozott értékek mentén élsz,
többet látsz, többet érzel,
többet érsz, mert
mi fölött mi átsiklunk, te kézbe fogod
forgatod, megcsodálod.
Szavakkal töröd az üvegburát,
szilánkok szállnak, talán sebeket
is ejtenek, de a jel-beszéd kezeket
figyelő, szép szóra éhes tekintetek
avatnak jobbá, többé,
avatnak Költővé.
2011. 06. 02.
Legutóbbi módosítás: 2011.06.04. @ 17:46 :: Tiszai P Imre