Tiszai P Imre : konszekúció

Nyomtatás

Ő

felsírt,

gonosz álmokkal

borult rá az éjszaka,

kócos kisgyerek,

fiam,

Te.

A

lustán

vánszorgó idő

vár talán valamit még,

de múltunk elfolyt,

már rég

volt.

Kék,

halvány

mécsesek fénye,

lehullott, fonnyadt szirmok,

temető csöndje

ölel

át.