A szell?ztetetlen folyósón a 12-es ajtó el?tt szokás szerint hatalmas tömeg várakozott. A 12-essel szemben nem volt más rendel?, így a kiszögelésben egy kis várótermet rendeztek be három paddal. Ennek ellenére ez a hely messze elégtelennek bizonyult a kardiológia számára. A szemközti fal üvegb?l készült ugyan, az állingáló tömeg miatt mégsem sok természetes fény jutott a folyósóra.
Végre megnyílt az ajtó, a várakozók egy emberként mozdultak felé, de a recepttel kezében kilép? páciens intette, hogy türelem, vannak még bent betegek. A kint ül?k lelombozódva vették tudomásul. Egy fehér köpenyes n? – nyakában sztetoszkóppal – éles hangon utasította rendre ?ket, hogy legalább annyi helyet hagyjanak szabadon, hogy el leshessen járni a folyósón. Akadt, aki mozdult, de a többség nem akarta feladni a rendel? ajtaja közelében elfoglalt el?nyösebb helyét.
Végre megjelent a n?vér.
– Megkérek mindenkit, akinek nincs sorszáma és küld?papírja a háziorvosától, illetve nem a kórházi kiutalót követ? ellen?rzésre jött, az ne várakozzon hiába, mert a doktorn? nem tudja fogadni!
Többen is zúgolódni kezdtek, de senki sem ment el. A n?vér szinte közelharcot vívott a páciensekkel. Végül az orvosn? feje is megjelent az ajtóban.
– Elhiszem, hogy beteg – szólt rá a leghangosabban szitkozódó betegre. – Feltehet?en senki sem jött ide jókedvéb?l. Mondja, szeretné, ha már itt van, megfelel? ellátásban is részesüljön? Ön szerint mennyi minimális id? szükséges, hogy az orvos megvizsgáljon egy beteget, átnézze leleteit, kikérdezze panaszairól, átolvassa és kitöltse a beteglapját, receptet írjon, s elássa tanácsokkal? S ezen kívül a betegnek le kell vetkeznie és vissza kell öltöznie, meg kell mérni a vérnyomását, EKG-re van szüksége… Szóval mennyi a minimum? – nézett a méltatlankodó szemébe.
– Negyed óra… 10 perc, mert van, amit a n?vér és a rezidens orvos végez – javította ki magát a felháborodott páciens, mert rájött, hogy mire megy ki a játék.
– Én óránként egy tízes csoportot látok el, felváltva n?ket és férfiakat. Mondja, ha nem szelektálok, miként láthatom el az itt várakozókat? Ilyen körülmények között, ha megengedi, azokat részesítem el?nyben, akik „rendben vannak.” De az egészségügyi biztosító elvárásai is kötik a kezemet. Szóval megkérek mindenkit, aki a n?vér által ismertetett feltételeknek nem felel meg, távozzon. Két és egynegyed óra van hátra a munkaid?mb?l, még két férfi és egy n?i csoportot tudok fogadni. Tehát jöjjön most be tíz férfi!
Többen zúgolódva távoztak, de a felületes szemlél? is felmérhette, maradtak még, akik csodára vártak. A tíz férfi már bement, amikor tizenegyediknek, egy ötven körüli próbált befurakodni.
– Kérem, várjon a következ? férficsoportra. Küld?papírja van a családi orvostól?
– Nincs, mert szabadságon van, de én rosszul érzem magam.
– Volt már beutalva a kardiológiára? Van kartotékja?
– Nincs… Még nem volt panaszom. De most…
– Menjen akkor a sürg?sségre – tanácsolta neki a n?vér.
– Könyörgöm… – próbálkozott a beteg a lehetetlennel.
– Jó, a program végén, ha lesz még energiám, megnézem önt is – vetett véget a vitának az orvosn? –, de nem ígérek semmit.
A férfi visszacsoszogott a némileg megürült váróterembe, s az ablaknak támaszkodott. A sarokban ül? dagadt lábú id?s asszony átadta neki a helyét. A rendel? ajtaja becsukódott.
– Na, ma is másfél órát túlóráztunk – jegyezte meg a n?vér, amikor kiengedte az utolsó el?tti beteget. Az orvosn?nek akkor jutott eszébe a férfi, aki még a sürg?sségre se akart menni.
– Ott üldögélt a sarokban, amikor bejöttünk. Lehet elaludt – jegyezte meg az utolsó beteg az ingét gombolva. A n?vér kiment a váróterembe. A férfi ott ült az ablaknak d?lve.
– Na, jöjjön be! – szólt rá a n?vér. Mivel nem mozdult, megrázta.
– Ébredjen fel! Az orvosn? várja!
A rázásra a páciens feje arrébb csúszott az ablakon, majd el?re esett, rá a n?vér lábára. A n?vér elvisította magát. A férfi halott volt.
Legutóbbi módosítás: 2011.06.11. @ 13:00 :: Vandra Attila
