– Ezt nem lehet elviselni. Ezt a macskát el kellene már vitetni jó messzire. Ha rájön a kangörcs, felveri éjszakánként az egész falut – morgolódott Téglási a feleségének.
– Mit akarsz ettől a szerencsétlen állattól? Csupán a természet rendjének engedelmeskedik.
– De miért pont az én ablakom alatt ad koncertet? Nincs más ház az egész faluban, csak az enyém? Ráadásul mi nem is tartunk macskákat.
– Mi nem, de a szomszéd portáján három is van.
– Gondoskodni fogok róla, hogy egy se legyen.
– Csak nem akarod megmérgezni őket?
– Azt még nem tudom, de hogy megszüntetem ezt a macskakoncertezést, az biztos.
– Az az egy szem kandúr zavarja a nyugalmadat? Hozzá ne merj nyúlni ahhoz a szegény állathoz. Tudhatnád, hogy a szomszéd Koltayéknak már csak ez maradt. A gyerekeik mind egy szálig elmentek a faluból, pedig négyet is adott nekik az Isten. Szoktak hébe–hóba jönni látogatóba, de nem viszik sohasem túlzásba. Ezeknek már tényleg nincsen se kutyájuk, se macskájuk. Pontosabban ez az egy macskájuk van, a Bandi! Már nem egy fiatal jószág, de tényleg senkinek sem árt. Még egerészik is.
– Meg néha megkergeti a libáimat, csirkéket. Még jó, hogy nem kapott el eddig egyet sem, mert akkor már kitekertem volna a nyakát annak a dögnek.
– A sajátod tekerd ki, amikor a kocsmában leengeded a torkodon az árukat, amit a vásárban kaptál értük. Na ajánlom, hogy tégy lakatot a szádra, ne akard kihúzni nálam a gyufát.
– Jól van, na! Ne kárálj már annyit, asszony. Akkor szólj a Koltaynénak, vagy a férjinek, hogy ha lehet, ne nagyon engedjék szabadon a macskájukat, amikor rájön a kangörcs.
– Mi járatban vagy, Marcsi?
– Csókolom, Borika néni. Szeretnék valamit kérni.
– Na csak bátran mondjad, ha tudok, segítek.
– Nem is az én kérésem, ha nem az uramé. Tetszik tudni, ha itt a párzási időszak a Bandi mindig a mi ablakunk alatt ad szerenádot a környék macskáinak. Az a vén gazember férjem meg állítólag emiatt nem tud aludni. Arra kérném, magukat, hogy próbálják akkor bent tartani a lakásban, ha jön ez az időszaka.
– Már, hogy kérhetsz ilyet? Nem vagyok én állatkínzó. És mond csak, ha a párodra rájön, és neked nincsen kedved hozzá, akkor nem szokott házi koncertet rendezni? Na, nem olyan ez, mint a Bandi nyávogása, mert a doni kozákkórus legszebb hangú tenoristája sem tud úgy ordítani, ahogy a te férjed.
Marcsi kezdett vörösödni.
– Mert ő is ugye, szeretné megkapni azt, amit a Bandi. De a Bandi az egy macska és nem tud uralkodni magán. A férjed viszont egy rossz kandisznó, aki az erősebb jogán akar tőled valamit, amire te nem mindig vagy kapható.
Marcsi fejit elöntötte a vörös köd.
– Ami igaz, az igaz, néha nem tudja mi a jó modor, és olyankor ordítozik, de mi közük van hozzá? Nem az utcán, vagy a kocsmában csinálja.
– Na lányom, csak annyi, hogy ugyanúgy idehallatszik, mint a Bandi nyávogása. Eddig senki sem szólt még érte, de ha titeket zavar a macska, hát minket is zavar az ordítozó férjed.
Marcsi nem folytatta a vitát, hanem sarkon fordult és pulykavörös ábrázattal kirohant a házból.
– Ezzel meg mi történt – kérdezte Lajos bácsi a feleségét.
– Mi történt volna? Megmondtam neki a véleményem és nem tetszett neki. Azzal jött ide a lelkem gyöngyvirága, hogy Bandit zárjuk be, mert az éjszakai macskazene zavarja a férje urát. Én meg megmondtam, neki, hogy a Bandit nem fogom bezárni, de minket is zavar, amikor a férje esténként hazatérve a kocsmából a doni kozákokat meghazudtoló koncertet rendez.
– Igazad volt anyjuk. Eddig még senki nem mondta, hogy a Bandi zavarna valakit, pedig lassan már ötödik éve van nálunk. Falun élünk, nem városban, de még ott sem hiszem, hogy gondot okozna egy–egy éjszakai macskaszerenád. Ahogy az ember is, ugyanúgy az állatok is udvarolnak, ha nőt akarnak maguknak szerezni.
– Na, hiszen! Az a vén lókötő nem tudom hogyan udvarolhatott, vagy mit csinált a Marcsinak, de hogy én az ő helyiben nem mentem volna hozzá, az biztos. Még ha csak ő lett volna is egyetlen legény az egész faluban.
– Nem is azért ment hozzá a Marcsi. Nem akart volna az hozzámenni, csak a szülők azt már eldöntötték egymás között, hogy suba a subával kerüljön össze.
Már rég elfelejtették Koltayék a Téglási szomszédék perlekedését, mikor egyik reggel Lajos bá holtfehéren ment be a konyhájukba.
– Veled meg mi történt? Olyan vagy, mint a kétnapos akasztott.
– Jobb, ha nem mész ki a kertbe. Akkor te is ugyanígy holtra válnál.
– Mesélj már, mit láttál? Mi az a szörnyűség, amitől így elhalványultál.
– Valaki az éjjel megölte a Bandit és felkötötte a diófára. Megyek, veszem a létrát, hogy levágjam szegényt.
– Ne menj sehova, hanem át a rendőrségre. Én meg a Téglási Marcsihoz, mert csak ők tehették. Az a koszos férje lehetett, aki ezt elkövette. Emlékszel, pár hete, hogy itt járt a Marcsi kárálni a Bandi miatt?
– Ne menj te oda, mert még képesek és benned is kárt tesznek. Várj itt, míg visszajövök, idehívom a rendőröket, hogy lássák mit tettek ezek velünk.
Lajos bá’ fogta a „drótszamarát” és elkarikázott a közeli őrsre. Mire visszaért a rendőrökkel már kisebb csoport gyűlt össze a portájuk előtt. Látva őket, utat engedtek nekik, hogy szemrevételezzék a történteket.
– Gyanakodnak valakire, Borika néni? Nem volt haragosuk itt a faluban, tudomásom szerint.
– Tán több az, mint gyanú, fiam! Pár hete itt járt a Téglási Marcsi panaszkodni, hogy az urát zavarja a mi macskánk, mert az ő ablaka alatt ad koncertet éjszakánként, ha rajta van a párzás. Én sem voltam aztán szótlan, és megmondtam neki, hogy a férjének sincsen sokkal szebb hangja, ha elkezd vele veszekedni. Csupán csak ennyi a gyanúm.
– Átnézek akkor hozzájuk, hogy tisztázzuk a dolgokat.
A rend őrei átmentek a szomszédba, de ott zárt ajtókat találtak.
– Ezek elmentek itthonról – mondta ki a nagy tényt a rendőr. – Itt hagyok nekik egy idézést. Ha erre sem jönnének be az őrszobára, akkor majd megint kijövők hozzájuk személyesen.
– Én láttam őket elmenni az éjszaka – kotnyeleskedett bele a beszélgetésbe Manci néni, akit az egész falu csak Kuksi Mancinak becézett. Rászolgált a találó névre mivel még éjszaka is, mikor már mindenki nyugovóra tért, ő még akkor is ki–kilesegetett az ablakon a függöny takarásából. Szinte minden eseményről tudott, ami a faluban történt.
– Mondja Manci néni, ha látta, hogy elmennek, akkor mást is kellett, hogy lásson.
– Nem láttam én semmit sem fiam, mert a televízióban néztem az argentin sorozatot. Tetszenek tudni arról a szép mulatt lányról szól, akit mindenki el akar csábítani és akit a gazdája megerőszakol. Mikor vége volt, akkor mentem az ablakhoz kicsit kiszellőztetni a fejemet, mert bizony eléggé feldúl engemet ez a sorozat. Láttam, hogy a Téglásiék felpakolva ülnek be a fiuk autójába, és hajtanak el.
– Mást nem tetszett látni?
– Nem, fiam. Semmi más nem történhetett, mert arról én tudnék.
Telt, múlt az idő. Téglásiék tisztázták magukat a rendőrségen, mondván, hogy a kérdéses időben nem is voltak a faluban, és erre ott a Kuksi Manci is tanúnak. Ennek ellenére a falu nagyobb része nekik tulajdonította a macskagyilkosságot, és próbálták kerülni őket. Borika néniék kaptak egy újszülött cicát valakitől, és nagy gonddal nevelték, kényeztették.
Történt, hogy a Téglásiék unokája nyári szabadságát a nagyszülőknél töltötte. A rossz, vásott gyerek nem is nagyon talált magának társaságot a falusi gyerekek közt. Azért egy páran hozzácsapódtak, mert neki volt az egész faluban BMX kerékpárja, amire néha mást is engedett felülni. Azon a kérdéses és emlékezetes napon nem nagyon akaródzott senkinek átadni a biciklijét. Egyedül nyargalászott rajta, keresztül–kasul a faluban. Éppen hazafelé vette az irányt, amikor közvetlen előtte, az útkereszteződésben átrohant előtte egy fekete macska.
– Ronda dög, a fene egyen meg – kiabálta, és nem vette észre a közeledő teherautót. Mire a sofőr fékezett, addigra késő volt. A fiú és a kerékpár a kocsi kerekei alá kerültek. A kiérkező mentősök már nem tudtak segíteni rajta. A szomorú esemény után lábra kelt egy kósza hír a faluban. Azt beszélték a népek, hogy Bori néniék macskáját a Téglási unoka végezte ki a nagyapja bíztatására, és a macska most visszajött bosszút állni.
Ki tudja, mi ebből az igazság, de ami tény, hogy sokszor láttak egy fekete kandúrt a Téglásiék portája körül kóborolni. Soha sem bántották, sőt még enni is adtak neki, noha mindenki tudta róluk, hogy ki nem állják a macskákat.
Legutóbbi módosítás: 2011.07.16. @ 18:31 :: Avi Ben Giora.
