Böröczki Mihály - Mityka : Az öreg akác

Nyomtatás

Csak bajlódtam a szúrós ágakat,

a kezem vérzett, klottgatyám szakadt,

a lombos titok, meg a félelem,

a csúcsig nyúzta többször is kezem,

és hagyta csúszni makacs ujjamat,

ahogy a repedt kérgére tapadt,

de fehér fürtjük íze, Istenem,

még most is csiklandol a nyelvemen,

s míg vele, velem történt egyre más,

csak összenőtt a két tapasztalás,

de inkább tört, mint hajlott a konok,

ahogy a földbe megkapaszkodott,

és engem formált göcsörtölt heve,

míg nap-nap rávett, mérkőzzek vele,

már vénséges volt, mint a héthatár,

az ágai közt sem fészkelt madár,

de éreztem az édes örömöt,

mikor a méhraj beléköltözött,

mert húsa láng volt, roppanós kemény,

a derekában ott lakott a fény,

az évszakokra sem vetett ügyet,

hisz száraz gallya ízlelt már tüzet,

és téli ágán virágzott a dér,

ma hamva sincs már, mégis égig ér.