Már ezer éve nem járok utánad,
de kezem kezed és lábam a lábad,
nem érdekes, hogy hátra mennyi óra,
míg közös szusszal hajlunk nyugovóra,
ha nem vagy itthon, híja van a napnak,
de lehet, hogy csak hiányzom magamnak,
úgy összenőttünk, mint a föld az éggel,
mint legparányibb rész a nagy egésszel,
így szomjúhozó, mérhetetlen kortyom,
már nem csoda, ha látványoddal oltom,
s hogy érjen széle-világig az ének,
eldalollak a tenger peremének.
Legutóbbi módosítás: 2011.07.04. @ 07:32 :: Böröczki Mihály - Mityka
