Csillag Endre : Füstkarika

Nyomtatás

Mint csontboltozat alól kiröppenő,

Tétova, merengő gondolat,

Perdülsz ellankadva, szétterülve némán,

Magadba ölelve a térnek egy darabját.

Születsz, benned tágul a tér,

Tüdőmnek mélye lehelte életed,

De röptödben már hideg idegen vagy,

Beleakadsz minden apróságba,

Mint az emberi butaságba, a fény felé törekvő,

Csillogó emberi gondolat.

Húz a mélység, cibál a közeg.

Dobáljanak bár gonosz szárnyú szelek,

De te hányj csak bátran fittyet,

A nehézkedés merev törvényinek.