hogy félős nyulakként ne visíts
szemed sarkában a huncut fény
hetyke arcodon vidám mosoly
hogy szembe nézz a gonosz mával
mely holnapod ajtaján kopog
merszed hittel jóért kiállni
ha csalódtál is annyiszor már
meríts erőt a végtelenből
hidd hogy előtted nincsen határ
szilaj szerelmed szakadatlan
szellővé szelídülő szélként
lelked lombjait most is rázza
ezen a fronton se köss békét
gondolataid termeszvára
a nyüzsgő élettől duzzadó
noha műszakod lejárt régen
jelezte égi halk dudaszó
erőd emelni elnehezült
életed zsákját hajlott háttal
ne félj ha kacska karvaly kezek
súlya lenyomni sosem átall
szíved oroszlánja szavannád
fenséges győztes vad királya
hogy félős nyulakként ne visíts
ha kór jön és véged kiáltja
Legutóbbi módosítás: 2011.07.06. @ 19:31 :: Csillag Endre