Érte nyúltam, de elhúztad kezed.
Egy sz?k szatyorban elfér a sorsom.
(ezt a lázat már lábon kihordom)
Én csak csókot kérek – és kenyeret.
Mindenki! Én is vágyom a jóra.
(rajtam kívül mennyien teszik ezt)
Ázik a város, fülledt –kirekeszt.
Mellkasomon térdel Európa.
Ütöttem vasat, követ és a fát,
-amikor az már megadta magát-
tovább láttam fényes forintokon.
Keser?bb lettem, mint a férfiak.
Szemeim csak sejtik a vágyakat
a távolabb hurcolt horizonton.
Legutóbbi módosítás: 2011.07.01. @ 16:50 :: Csillag Tamás