Saját festmény, Önarckép, 1995.
Arcát nézem – ki t?nik fel,
szavaiból bukva el?,
ki lesz az, akit (látszólag)
elparentált rég az id?.
Áll a múltban annyi példa,
fej-bólintató gondolat!
Könny? annak, ki eszmére,
jogra, vádra hivatkozgat.
Tízparancsolat, Platón, Marx,
Napóleon igazsága,
jó barát, szül? elejtett,
de megfogadott tanácsa…
Ám most akkor kit képvisel,
álérvvel fedezve magát.
Arcát nézem – mit is láttat:
tiszta arcot vagy álorcát.
Legutóbbi módosítás: 2011.07.03. @ 19:30 :: dudás sándor