Senki sem tudja, csak a szél,
milyen mikor ring a lomb,
vad vággyal, ha beletép.
Senki sem tudja, csak az ár,
milyen mikor partot ér,
s karolva sodorja – nincs határ.
Senki sem tudhatja, csak én,
milyen a szemed, ha hozzám ér
puha ajkad az éj rejtekén…
Legutóbbi módosítás: 2011.07.03. @ 09:48 :: Havas Éva