A kanyargós, macskaköves utat
taposom; eltévedtem, (azt hiszem)
miért idegenek az újra
megjárt útvonalak,
ha a fák körülöttem körbe forognak.
Erdőbe rejtőzik a vad,
te vaskos ág, rejtsd el zsákmányodat,
dobd le elfáradt kéregdarabjaidat.
Vedlésnek áll a világ,
de ha a természet megfosztja
az élettől; mit mondunk neki.
Halva született ösvényben
vonaglik a bújós ősz,
hozzám simul az ismeret:
te erdő, ismerős vagy nekem.
Legutóbbi módosítás: 2011.07.19. @ 19:30 :: Horváth Nóra
