Akik szerettek
Mondják a vének, csendben születtem.
Fogatlan ínyem marta ajkamat.
Magasba tartva kicsiny öklömet
és nem találtam nyugodalmamat.—ide nem kell az és — nyugodalmamat helyett legyen „csak” nyugodalmam — ( nem indokolt a tárgyeset, még a rím kedvéért sem )
Görcsökbe rántott frissen szült napom.
Anyátlan éjjelek meredtek rám
az ajtó mögül, mint látogató,
ha nincsen már tej mert nincs aki ád. – nem szép ez az ád rím – túl direkt, s megtöri a bels? dallamát a versnek — ezt az utolsó sort gondold át —
Gazok közt n?ttem vékonyka ágnak,
hajlottam g?gös cinegék alatt,
éjjelente a repdes? árnyak
cs?reiben voltam kéregfalat.
Dacolva széllel, n?ttem az égig,
a forró napra vetettem szemem.
A retinámba égette végig –
akik szerettek hazudtak nekem.
István, javítás után várom vissza a verset.
Legutóbbi módosítás: 2011.07.06. @ 19:41 :: Jagos István Róbert