Hiába küszködtél a kín lajtorján,
a gödör mélyére értél.
Lábad csak kaparja a port.
Jöhet barátom, mi rosszabb ennél?
A keser?ség kosarából még
mit vehetnél, mondd!
Tüd?d sípolva kapkod
leveg? után.
Szíved gyengülve dobog tovább.
Májad az ambróziát
méreggé bonja,
gyomrod a lét tudatalattiját oldja.
Idegeid feszülnek,
akár a gitárhúr.
Sejtjeidbe árkot a halál tudata fúr.
Véredényeid hálója sivatag szárazon kong,
görcsbe rándult ajkad világítja holdkorong.
Legutóbbi módosítás: 2011.07.27. @ 08:05 :: Maretics Erika