Látod, lehetnénk egy meztelen
kézfogásból szerelem,
állhatnánk egymáshoz közel,
ajkat érintve és bőrödet,
lopódznék sóhajod felé,
hajlataidban rejtve el
megváltó pecsétként csókomat.
Réveteg vetkőző pillanat, hol
kétségek helyett szeretetben éled
egy roppant szelíd világ, pár
rezdülésnyi együtthatás, test
lélekbe fészkelő otthona.
Ámulatba ejtene egy zene, lágy
sejtnyire szétszórt hangjegy
minden porcikád, miből fülem
bársony szőnyegén a végtelen
tárulkozna, felém engednéd eddig
szavak kavicsaiból görgetett, most
szóhoz sem jutó könyörületed.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Marthi Anna
