Szeretem az Anyósomat,
rám bízta a lányát,
mikor lehet útba ejtem
csendes, kicsi házát.
Egyedül él, nem fiatal,
a magány lett társa,
nem vágyik csak kedves szóra,
beszél pillantása…
Fejb?l tudja minden versem,
skandálja a rímet,
mikor néha belekezdek,
mindig én veszítek.
Szeretem az Anyósomat
rövid ?sz hajával,
segítünk, hogy megbirkózzon
nem kevés bajával…
Tibor, kedves, aranyos vers, de nem f?oldalra való —
Legutóbbi módosítás: 2011.07.17. @ 21:01 :: Murák Tibor