(Átirat)
Egymásba fonódtunk,
mint hullámzó árnyak,
testem körbefogtad,
öleltél s azt kérted
orvososat játsszak;
úgy tanultuk egymást,
mint gyermekek
az anatómiát,
megtaláltál rajtam
minden kis hibát,
feltártad testemnek
kalandvágyó kincseit,
orrod karcsú obeliszkként
közelgett felém,
villám villódzott
vad ágyékomon,
hangod triolázott,
ajkad parázs harapást
tetovált bizsergő bőrömbe,
majd a sötét mögül
kikandikált a fény,
homokszemként fröccsent
hunyorgó szemembe,
s már sajgott a csók,
a szél viharba sodort,
messzi-sivatagba,
piramisok tetejére,
hogy egyszerre nyüszítsük:
végre, itt a világ vége!
Legutóbbi módosítás: 2011.07.06. @ 19:06 :: Péter Erika