ha meg is nyomorít e század
“A ház is alszik, holtan és bután,
mint majd százév után,
ha összeomlik, gyom virít alóla,
s nem sejti senki róla,
hogy otthonunk volt-e vagy állat óla.”
Kosztolányi Dezs?: Hajnali részegség
a csendvirágok színes cserépben
a balkonra kiülnek illatoznak némán
az ég csillagport szórna én rám
de jaj t?led küld?je elégek
füst vagyok a házamra emlékszem
hozzád emelkednék százfokú létrán
szerelmed érni fel romba d?lt légvár
a kertedet gyomok ölik vagy mégsem
öledben ringatsz illatos virágot
ha meg is nyomorít e század
ízében élvezem a szádat
törött karom görcse még átölel
remény-virágod bennem áttelel
s elny?tt herceged tüzét kiváltod
