— Csókollak drágám!
— Csókollak kedvesem! Annyira jó, hogy eljöttél!
— Milyen napod volt? Fáradt vagy?
— Jaj, rémes, lóti-futi az egész műszak…
— Vigyem a táskádat? Nehéz?
— Igen, megköszönöm, ha hozod.
— Add csak ide, szívesen cipelem helyetted.
— Óóó… Ne lóbáld, kérlek!
— Miért, mi baja lesz?
— Ez női táska, összekeveredik benne minden…
— Ej már, mi az a minden?
— Ne gúnyolódj, tudod nagyon jól!
— Ne kényeskedj, az a pár kence…
— Kenceee??? Az alapozókrémem és a szemceruzám, meg a körömlakkok és a pirosítóm, sőt a kőpúderem — ha összetörik, beverem a fejed!
— Ne röhögtess, ettől a kis himbálástól semmi bajuk sem lesz!
— Megőrültél??? Összerázódik, kifolyik mind, veszel nekem újat?
— Dehogy veszek! Sörre sincs pénzem…
— Sörreee??? Te nem vagy normális! Nem úgy volt, hogy mozijegyet veszel estére?
— Ááááá, dehogyis! Ma meccs lesz! Odamegyek a haverokkal. Nem emlékszel?
— Meccsre? Nem is említetted! Szóval a ma estéd nem velem töltöd?
— Tudod kedvesem, megbeszéltük…
— Nem velem! Na, add ide a táskám!
— Viszem én, ne cipekedj…
— Nem kell, már így is eléggé összeráztad!
— Nem ráztam!
— De himbáltad!
— Semmi baja…
— Nemcsak a táskának s tartalmának! Az agyadnak is!
— Mi van az agyammal?
— Sérült… mint a táska…
— Te bolond vagy!
— Te meg elmebeteg!
— Na menj a francba!
— Te meg a meccsre! Add ide a táskámat és lépj le!
— Holnap láthatlak?
— Persze! Nézd meg a fotómat a neten!
— Na ne mán… szeretlek!
— Én is téged, de ez a táskalóbálás!…
— Akkor most vétkeztem?
— Végzetesen…
Legutóbbi módosítás: 2011.07.07. @ 17:00 :: Rózsa Ibolya