Seres László : Csak játszom

2011.07.13. Seres László Vers 26
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Elsiratom lázas örömeimet

viharmezőpipacs-részegen,

mint akit a sors keresztre feszített.

A feltámadást alig észlelem.

 

Csak eljátszom, mintha nem fájna semmi

és azt is, hogy ebbe belehalok.

Legnehezebb magamat elviselni

olyannak ma már, amilyen vagyok.

 

Hagyom szunnyadni belesajdultan,

-mi volt, érdemem, bélyegem, múltam-

kialvó tüzem lombtól a gyökérig,

 

míg átjárja zegzugát szívben a vér

remény nélkül is minden pillanatért,

amire az agy már nem is emlékszik.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.07.13. @ 21:00 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.