A földig érő rettegés, mint Lepkék
portengeres szárnya szitál rám.
Ablak üvege között áporodó levegő
pang terhelt koponyám mögött,
ábrándozó kutak poroszkálnak
az egyke, bizser lelkek méhében.
Ring a vézna való,
nyiszog a csönd…
Legutóbbi módosítás: 2011.07.17. @ 15:10 :: Serfőző Attila
