egy tavasznyíló Torony esten,*
Egy érintés, mosoly, mily komoly,
mikor szívem körül kifakad az élet, ébred,
itt van mindenki a családi albumból,
(egytől- nyolcvankilencig)
…most jól érzem magam.
Kő kövön, földön körbe, erdőbe,
tűz ég benne, bennem,
barátaim hangja és egy száraz gitár teste,
egy este, összemosódó boldogságok,
(egy koccintás többet ér, mint száz szó)
…és jól érzem magam.
Pár szék, foglalt, ülnek rajtuk emberek,
verset mondanak, olvasnak,
búsulnak, nevetnek,
kint az észak-alföldön, tán Debrecenben,
egy tavasznyíló Torony esten,
(a „Nagymester”nyitja és zárja a kaput)
…itt jól érzem magam.
Csend, csak fák, pár lopakodó fénynyaláb,
a nap, tán a hold bekopog, vagy a csillagok (?)
csobogó zaj a kis fotel mögött,
udvaromban egymagamban,
egy félig tele boros pohár, vagy félig üres,
vezess, társaságnak Istent hívom,
(ő beszél, én hallgatom, majd fordítva)
…így is jól érzem magam.
Legutóbbi módosítás: 2011.07.16. @ 12:28 :: Thököly Vajk