kortyolom a kávét
még az éjszakai kábulat gyönyörében fürdök
rendezgetem álmom meséjét
kinézek az ablakon
f? csillog a hajnali fényben
békésen issza magába
az éltet? es?cseppeket
távolban a nap lassan
el?bújik a horizonton
ahogy teljesen elém tárul
a világosság zavara
a valóság fájdalmasan hasít
szunnyadó szívembe –
arcodat láttam a napfelkeltében
Legutóbbi módosítás: 2011.07.25. @ 08:08 :: Végh Szimonetta
