Böröczki Mihály - Mityka : Présház

A donga-köz, amiről kora hírt ad

a savanykásba úszó édes illat,

vén, háromlábú prés, a tölgyfalécek,

egy gazda, aki éli az egészet,

meg csurgó must, a csöppök karcos hangja,

a tevés-vevés módja, íze, rangja,

a múlttól, létől inas, barna szerszám,

az elítélt szőlőszem több ezerszám,

s mi kongón hallgatag volt eleinte,

a várakozón földonogó pince,

mind sorakozón, illőn rendbe álltak,

hogy kimérjék a kedvet a világnak,

nem kerülhette egy fürt sem a sorsát,

a legutolsó kortyig összenyomták,

s a tömb tördelve erjedt újra lére,

lepárolták a fény színtelenjére,

és forrt a bor és gyöngyözött a törköly,

a nagy időkre elrakott örömtől.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.08.26. @ 06:54 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.