A donga-köz, amiről kora hírt ad
a savanykásba úszó édes illat,
vén, háromlábú prés, a tölgyfalécek,
egy gazda, aki éli az egészet,
meg csurgó must, a csöppök karcos hangja,
a tevés-vevés módja, íze, rangja,
a múlttól, létől inas, barna szerszám,
az elítélt szőlőszem több ezerszám,
s mi kongón hallgatag volt eleinte,
a várakozón földonogó pince,
mind sorakozón, illőn rendbe álltak,
hogy kimérjék a kedvet a világnak,
nem kerülhette egy fürt sem a sorsát,
a legutolsó kortyig összenyomták,
s a tömb tördelve erjedt újra lére,
lepárolták a fény színtelenjére,
és forrt a bor és gyöngyözött a törköly,
a nagy időkre elrakott örömtől.
Legutóbbi módosítás: 2011.08.26. @ 06:54 :: Böröczki Mihály - Mityka