Böröczki Mihály - Mityka : Vindő

Nyomtatás

A színe kék volt, mint a kopott mennybolt,

úgy emlékszem, jó nyolcvanliteres volt,

a nyaka szűkült, lent mindegyre tágabb

öblöt mélyült a tartó karikának,

bár kanalaztuk, kentük nyakra-főre,

a zsír aligha fogyott ki belőle,

csak egyszer mélyült várósra, ha még oly

hihetetlen is, pont disznóöléskor,

mert olyantájt, hogy töltse föl a lelkét

az olvadt zsírral lágyan telemerték,

és dermedt szépre, kör-körös fehérre,

csöpp üres kúp lukadt a közepére,

majd körbekezdték, móddal és beosztva,

a kenyérkaraj fénylett, mint az ostya,

és télidőben elérték az alját,

a visszamaradt, vén, tepertős barnát,

ő várakozón rányitott az égre,

és beöltözött tiszta, kék-fehérbe.