Elviszem a hangot, a csendet
Gyenge szó-folyondárok
kusza szövevénye
próbál lehúzni saját mélységeibe,
hol jobb híján szenny és mocsok
terem.
Ijedtemben egy rozsdás fakéssel felvágom minden
erem.
Elfutok, elinalok a csalfa éj megriadt,
sántító, sötét
lován.
El én. Tarisznyám tartalma Fény lesz,
igaz, nagyon
sovány.
Elviszem a hangot,
a csendet,
mit néma tornyok harangja
zengett.
Itt hagyom Nektek a feneketlenül
mély sár-borút,
nem kell vívnotok vélem
többé, értelmetlenül gonosz
háborút.
Ha kinyitom szemem,
az átok rozsdás, kacagtató
béklyója lehull,
a derült, kék ég őszi, mély azúrja
rám hullatja
minden aranyát,
a szél megsúgja:
van nagy ok.
Tehát mégis, mégis, mégis
maradok.
Legutóbbi módosítás: 2011.08.03. @ 13:39 :: Csillag Endre