F?szálvégi harmatgyönggyé
álmodja magát a hajnal,
lábujjhegyen surran
fényfátyolköpenyben, halkan,
nyomán csak csend
– nem hajlik ág, nem susog rét,
mikor arany korongunk
fentr?l rányitja szemét.
Havas Éva : Álmodó
2011.08.05.
Havas Éva
Vers
2
Szerző Havas Éva
370 Írás
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel.
Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin...
Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))