Hajnallá álmodlak minden éjjelen,
rezzen? valódra rácsukom szemem,
csendedb?l iszom az éjfél sóhaját
– rám borul, betakar mint óvó nagykabát.
Szemedben gy?jtöd nekem a tünde fényt,
tenyereden tartod a szép ‘együttreményt’,
szívedben dübörög a legszebb vallomás,
fülem odahajtom – nem érti senki más!
