Majd három év szívmosás. Hamis kincsek
felszedése egyszer? kolduskezekkel. A bohóc
napra vágyott. Csillogó fényes reggelekre,
fekete szemek falánk pillantásaira, aranykalitkára.
A lélek megfoghatatlan. Míg a szív rácsok között
nevet könnyezve – szabadulni akar. A mosoly mögött
feléledt a félsz, a hamis világ verbális csapásaitól.
„Mi lesz ha meghalok? Holnap már mással vigasztalódsz.”
Megfelel? válasz a megfelel? helyre, majd befordulás,
és könnyek közt halni meg újra egy kicsit. Csak el innen!
Még van mib?l, most kell. A szív tiltakozik- Ne még! Olyan
fényes és szép. Olyan szép… Rogyaszt a teher. Napról napra
nehezed? ellentmondások feszítik keresztre a törékeny
perceket s végül kivérzik az az egy nagyon fontos pillanat.
Legutóbbi módosítás: 2011.08.28. @ 15:56 :: Jagos István Róbert