Apa ott állt a pultnál,
tétova, görnyedt hát.
Szeme mint megriadt vadé,
a rég múlt ködében
id?zött,
én láttam mindent.
Félénk kérése
süket falakról
pattant dobhártyámba.
Nem hallotta senki,
csak én.
Apám állt ott a pultnál,
döbbenten néztem ?t.
Lábam indult felé,
feledve mindent,
a kis cukrászdát
és a temet?t.
Mint felhúzott lendkerék,
mely nekilódul,
futottam,
féltem, elt?nik nyomban.
Reszketek,
egy dobbanás
kihagy, mégsem ? az.
Az idegen rám mosolyog,
és én
bámulom
az ötperces aput.
Legutóbbi módosítás: 2011.08.03. @ 03:47 :: Maretics Erika