Az óra öreg,
barna dobozában,
a ritmus hangján lüktet
a szobában,
hinta-palinta,
leng a réz inga,
sosem áll meg, nem csügged,
visszhangzó,
csengve bongó,
a jövend?vel
vidáman nyelvel,
mint aki csak azt leste,
mikor érek haza este,
barátságos meleg hangon,
monoton mondja tik-tak,
hallom.
Üdvözlésemre csak int,
számlapja rám hunyorít,
csiszolt üveglapja csillan a sötétben,
az id? bújik meg az éj kötényében.
Legutóbbi módosítás: 2011.08.30. @ 21:18 :: Maretics Erika